
" Vilg letemben szkeptikus teremts voltam. Sosem hittem a paranormlis s termszetfeletti dolgokban. Minek is hittem volna, ha soha letemben nem lttam egyet sem? Ha fl vvel ezeltt valaki az mondja nekem; „Gabrielle! Szellemek, lidrcek s boszorknyok mr pedig lteznek!” krberhgm, s rgvest hvtam volna a dilihzat. Most mr egszen msknt gondolom. Igenis, van mirt flnnk a sttben!" - rszlet a regnybl.

"Gondolkozs nlkl apm fel hajtottam, de mieltt oda rt volna elaludt, olyan volt mintha egy ttrhetetlen fal vette volna krl. szre sem vette, hogy mi trtnt:
- Utoljra krdezem! Hol vannak a gyerekeim?
- Ott, ahol sosem tallsz rjuk – nygte a falhoz szortott boszorkny.
- Te akartad – megcsavarta a csukljt, mire a n nyaka elreccsent. gy omlott le a fldre, mint egy bbu…" - rszlet a regnybl.
  
"Mozdulatlann dermedve figyeltem a stt, izz szem alakot. Hossz fekete kabtja lengedezett a szlben, tisztra olyan volt, mintha egy sorozatbl, vagy egy horrorfilmbl lpett volna el. Csimbkos haja, s szaklla gy lgott, mint egy szakadt kalz. St az egyik flben, mg egy karika flbevall is csillogott. Mg szrakoztatnak is talltam volna a klsejt, ha nem tudom, minden vgya az, hogy kiszvja az sszes vremet." - rszlet a regnybl. |