"MICHAEL:
Te vagy a fény az éjszakában,
egy Angyal,akire mindíg is vártam.
Ha Rád nézek forróság önt el,
ha dalaid hallhatom,engem már
más nem érdekel!
Két szemed fényében elveszek,
ha táncod látom,úgy érzem
beleremegek.
Távol vagy tőlem,
nem lehetsz velem,
behunyom szemem
és elképzelem...!"

"Tudni hogy VAGY
nekem az ÉLET,
hangod hallani hidd el
LÉTSZÜKSÉGLET!
Ez az érzés szebb mint egy álom,
s nem adom én semmi áron!

"Ha könnycsepp lennél sosem sírnék,
hisz akkor elvesztenélek
s ez az amit már én sem bírnék.
Lényed mint éltető víz kell nekem,
mert így vagyok teljes
s így boldog szívem!"

"Rádöbbenek,hogy bármikor elveszíthetlek,
s arra,hogy nem elég ha csak
egyszer mondom szeretlek!
Attól hogy létezel nagyobb az örömöm,
s könnyebb a bánataim súlya,
bárcsak elmondhatnám Neked egymást
átkarolva!
Sokmindenre tanítottál,
hogy mindíg meg kell mondani
ha valami fáj,
és hogy mindent tönkretehet
egy összeszorított száj!"

"Ha ránk borul az éjjel,
és elalszik a város,
behunyom a szemem
és Nálad járok!
Szobád csendjében ott vagyok
Veled,szemedbe nézek
és simogatom kezed.
Azt hogy Nálad jártam,
mi tudjuk csak ketten,
mert forró ölelésed elhozom
szívemben!

"Kívülről drágakő,pompa,és csillogás
kívülről ilyen Ő,de a lelke más.
Érzékeny,gyermeki,könnyen sebezhető,
pedig rengeteg sikerrel büszkélkedhet Ő.

Nagy hatalma van már embermilliók fölött,
kiket csodás lénye teljesen leköt.
Leköt,elbűvöl,egy más világba vezet el,
hogy napi gondjaidat kis egy időre feledd el.

Ebből állt élete s nemes ez a cél,
ezek a pillanatok,amelyekért élt."

 

"Egyik kezén kesztyű,s lábán fehér zokni,
régebben nem volt divat,de ma már könnyű megszokni.
Eg tincs a szemébe lóg göndören és árván,
egy kisfiús mosoly szelíden és drágán!"